... -...

Már több, mint egy éve vágyakozom utánad, több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebb, mert megint az van, hogy nincs semmi. Ja, de, az van, hogy nem tudod, mit akarsz… Egyre jobban érzem, hogy tönkremegyek a vágyakozásban és várakozásban… El kell(ene), hogy engedjelek. Tényleg, igazából.
Nem tudlak kiverni a fejemből, szívemből. Ha látszólag jó is a kedvem, belül sírok, mert hiányzol. Nagyon hiányzol. Ölelni akarlak, csókolni, érezni az illatod…
Miért baj, hogy szeretlek, szeretni akarlak?
Miért nem tudod eldönteni, hogy mit akarsz?
Miért hiszed, hogy örökké várni fogok?
Eszedbe jut az a láng, ami tavaly júniusban kezdődött köztünk?
Miért veszed természetesnek, hogy ott vagyok neked?

És én miért nem tudlak elengedni végre????…